Verseim

Picture of a walkpath in a forest

"Égboltot takaró fák között húzódva,
Hol köves, hol füves, hol csak a föld maga,
Vezet át egy mesén az erdőlélek,
Virágokat, bokrokat érintve meg az ének,
Szól halványan, körülölel,
Ha hagyod, kézen fogva visz el.

Körbetekint, mindenhol csak magas erdő,
Tágas, mégis egyben zugos hely Ő,
Megijed, hogy most mi lesz vele,
Te csak menj, menj, menj messzire.

Érezd a rezgést, a fuvallatot,
Bárhova nézel, Ő kelt ámulatot.
Engedd, hogy öleljen,
Karjaiba vegyen,
Hangja, mosolya bizalomkeltő,
Bízz benne, mert ő életmentő.

2020. május 15."

Picture of books on top of each-other

Belebújok a könyvbe,
Hátrahagyok én mindent,
Belebújok a könyvbe,
Felépítem az embert.

A sorok közt olvasok
Én betűről-betűre,
Vállamon nem foly össze
Se mondatok, se sorok.

Tanulom a tudományt,
Építem így az embert,
Fejlődik a tudatom,
Fejlődik hát a szellem.

Felnézek az íróra,
Hogy ragyog már az arca,
Hogy van, ki ezt olvassa,
Így lelassul az óra,

Így időm, mint a tenger,
Haladok most már tovább,
Mert épül már az ember,
És ezt nem hagyom alább.

Belebújok a könyvbe,
Hátrahagyok én mindent,
Belebújok a könyvbe,
Felépítem az embert.

Kibújok én a könyvből,
Felépült már az ember,
A szellemi erőből
Legyen sok, mint a tenger.

2019. október 6.

Picture of wine jug, glass with decoration behind

Harsogó Bordal Verseny Lanawin Világában

Hej, de jó dolga van annak most,
Aki a fogadókat járja,
Sok vígságnak örvend az most,
Ki S`arghathot-t leigázta,

Mi is nagyra tartjuk, így hát a végtére,
Megiszunk mi elég bort az ő egészségére,
Nem csoda hát, most már, hogy mindenki részeg,
Midőn vigyáz ránk sok katona, sok vitéz s délceg,

De vajmi keveset látjuk mi annak a foganatját,
Hogy a borászatot felégetted, senkiházi szarzsák!
Honnét vesszük így a jó bort, honnan jő a móka,
Hozz nekünk tüstént, hogy ne érjen véget a nóta!